Robi vagyok, huszonegy éves. Három éve volt a ballagásom, amihez ez a kis történet is kapcsolódik. Már majdnem két éve járunk együtt Jankával (azóta is járunk természetesen, vagyis már a menyasszonyom, tehát ez az ügy nem tudódott ki), és soha nem volt összetűzésünk, más lányra soha nem is néztem. Bőven elég volt nekem, nagyon összeillünk. Meg mindent megad, ami csak kell, szeret én is szeretem. Mi kell még?

Hát… Kezdjük az elején. Szüleim igen nagy ballagási bulit csináltak nekem. Meg is érdemeltem, mert mindig mindenből kiválóan végeztem, még csak egy négyesem sem volt soha. De ne magamat sztároljam most, folyatom a sztorit.
Sok rokon is összegyűlt nálunk aznap. Köztük az egyik unokatestvérem, Nóra, aki már huszonegy éves, jól menő vállalkozása van.

Nóra mindig is tetszett, amikor legutóbb találkoztunk, én még csak tizenhárom éves voltam, pezsgő hormonokkal, ő pedig tizenhat. Bár különböző neműek vagyunk, gyermekkorunkban sokat játszottunk együtt, később sokáig leveleztünk, majd e-mailezgettünk, amikor már kezdett terjedni az internet.

Régen is nagyon jól nézett ki, valahogy ő alakította ki a nők iránt való elvárásaimat. Ő lett az én nőideálom, Száznyolcvan feletti, szőke, hosszú, vékony lányok… (Janka is ilyen, talán egy Nórához hasonló nőt kerestem)

Mikor a ballagásnak vége lett a gimiben, hazamentünk és ott folytatódott tovább az ünnepség. Legalább harmincan voltunk, ha nem többen, és hamarosan elfogyott az üdítő. Szüleim ezt elég rosszul számolták ki, mivel a többség nem alkoholt ivott, mivel kocsival jöttek, és azzal is akartak hazajutni.

A vendégeket nem küldhettük pótlásért, mert az csak pofátlanság lenne, apám már becsiccsentett, anyám pedig nem tud vezetni. Maradtam én, aki az utolsó évben természetesen a jogsit is megszereztem a gimiben.

Jankát sikerült lebeszélnem róla, hogy velem jöjjön, Nóra viszont kijött utánam és ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjen, mondván, jól jön majd a segítség, meg addig is nyugodtan, kettesben beszélhetünk a régi dolgokról.
Így is történt, egészen amíg be nem vásároltunk, aztán hazafelé vettem az irányt. Ám Nóri félreérthetetlen mozdulattal jelezte és persze ki is mondta, hogy neki is tetszem így a férfiasság küszöbén.
– Te is mindig nagyon bejöttél nekem – vigyorogtam.
– Valahogy gondoltam – mondta. –Elég csak a barátnődre nézni.
– Téged kerestelek benne. Egyszer meglestelek, mikor fürödtél. Kitörölhetetlen emlék maradt.
– Én is vonzódtam hozzád már akkor is, de azt hittem, még pici fiú vagy – felelte mosolyogva.
Elhatároztuk, hogy még nem megyünk haza, hanem a városkánk egy elhagyott részére vezettem a kocsit, ahol nyugodtan beszélgethetünk.

Beszélgettünk is, de közben kezeink egyre jobban elkalandoztak és intim helyeket kerestek. Végül Nóri az ölembe hajtotta a fejét, s miközben simogattam, megtette, amire nagyon vártam évek óta. De többet szerettem volna. Ezt el is mondtam neki, ő pedig azt felelte, hogy kivett egy kis szobát az egyik helyi panzióban és este vár rám.

Azon az éjszakán, életemben először, és egyetlenegyszer megcsaltam Jankát. Nem tudom, hogy megbántam-e… Azt hiszem, nem… Soha nem múló élményeket szereztem akkor, s régi, sokéves vágyaim teljesültek akkor.